Ez egy kis rövidke történet egy szerelmes párról!
Nyári forgatag kellős közepén találkoztam vele.
Magas volt, karcsú barna és sugár akár egy ifjú jegenye.
Szólt! Kislány szabad egy táncra?
S minket elsősorban a tömeg elsodort. Szeme égő büszkén varázslott!
Igen a zenekar egy keringőt kezdett. Tudom éreztem, pillanatból megszeretett.
Egy év telt el azóta, s mi gyakran találkoztunk. Kaptunk egymástól forró csókot. Nagyon boldogok voltunk míg a tragédia meg nem történt.
Egy forró fulladt nyári napon suliból mentem haza. A szürke aszfaltos másik oldalán jött velem szemben. Inteni akartam hisz ő már messziről integetett. De akkor megpillantottam valakit és nem emeltem fel a kezem. Kezét egy ismeretlen lány szorította. Ó mély fájdalom ez nekem hát így szeret, meg inkább meghalok, hisz nélküle mit sem ér az életem.
A kanyarban feltűnt egy fekete jaguár, mint valami fekete veszedelem. Én váratlan az útestre léptem, de a többire már nem emlékszem mikor már kerestem.
Akkor vettem észre, mellettem egy test hevert.
Igen ő volt az a hű bátor hős aki a saját testével védelmezett.
Alig volt benne élet. Gömbölyű kezével megfogta kezemet így szólt:
- Judit, meg kell, hogy mondjam az a lány a nővérem volt.
A szeme végtelenre készült. Szája boldog mosolyra húzódott, s nem tudta rajta kívül senki, hogy már a halállal birkózik. De győztesen a halál teljesült.
Utolsó erejéből így szólt:
- Judit én akkor is szeretlek!
Keserű honvágy és gyász az életem, mert volt egy fiú aki evvel a mondattal halt meg..
´´Judit én szeretlek!´´