Egy homokszemben lásd a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent.
Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban,
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
Szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.
Túl gyakran aláértékeljük azt
a képességünket, hogy saját
példánk révén átalakíthatjuk
más életét.
Csókolj, hisz én is csókollak.
Ölelj, hisz én is ölellek.
Szeress, hisz én is szeretlek.
Légy enyém, mert csak én akarlak.
Tudom, hogy nem jössz mégis oly jó várni
hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
Fájni kell a szívnek
Ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül
Szeretni nem lehet.
A virág csak egyszer nyílik
S elhervad aztán
Szeretni csak egyszer lehet
Tiszta szívből igazán.
Ha találsz egy olyan szívet,
amely téged viszont szeret
becsüld meg mert téged szeret,
ez teszi boldoggá életed!
Keresd az emberek igazi arcát,
s élj te is úgy, hogy igazi arcodat lássák.
Ha sokan szeretnek, ne örülj te annak,
mert az élet útján bánatok is vannak.
Kit egyszer elhagytál és nem volt rá okod,
vigyázz, mert a csalódás neked is fájni fog.
Hidd el nekem ott leszek veled
Hogyha ránk szakad majd az ég
Mikor az össze rosszat elfújja innen
Messzire a szél.
Én voltam az aki érted
megtette amit lehetett
mert veled ellentétben
én tudom hogy mi a
SZERETET
Ujabb reggel,
megint úgy indulok
el, hogy a
kilátástalanság
boldogságom torkát
metszi el.
Minden lehetséges.
Csak ami lehetetlen,
az tovább tart.
Szomorúnak kéne lennem,
de nem vagyok,
Mert nekem az számít,
aki velem van,
Nem az, aki elhagyott.
Azért kaptad ezt az
életet, mert elég erős
vagy, hogy megéld.
Az életben mindannyiunknak van
egy kimondhatatlan titka,
egy vissza nem fordítható megbánása,
egy elérhetetlen álma
és egy felejthetetlen szerelme.